Igen szerette a kertet s virágokat
Amália, kivált egy rózsabokornak nagyon
Örült; valahányszor nézte, ez volt éneke:
Szép rózsa, szép,
Légy soká ép!
Örömem,
Mindenem!
Ezt énekelte reggel víg Amália;
Dellest, midőn anyjának akará kedvesét,
A rózsát, megmutatni, alig ismert reá;
A kerti szép tudnillik már elhervadott.
Ekkoron anyja neki szóla: kedves gyermekem!
A testi szépség gyenge, s nem tarthat soká;
S Amália anyjának kezét megcsókolá.