Egykor kiment mezőre a várasi egér, Kit, régi ismeretségből, igen vidám Szemmel látott, és jobbnál jobb szívvel fogadt A tér mezőnek egere; hordott is neki
Azonnal és rakott eleibe ledneket, Rozs- s búzaszemeket, és más illyen étkeket, Diót, mogyorót, különféle gyökereket: maga Inasként szolgált, udvarlott, kedveskedett,
Tudván, hogy a várasiak válogatók, s hamar Elúnnak egyfélét. A kis vacsora után, Barátom, úgymond a várasi egér, te jobb
Állapatot érdemlesz, nem illy alávalót. Mit gyötröd itten magadat? Hagyd e vad mezőt És pusztaságot a férgeknek, s akinek Tetszik. Csak egyszer élünk: érezd ezt tehát,
De vígan. Ihol! jó módot mutatok és adok, Mint kedveltem barátomnak. S én is veled, Egy társaságban, melly igen boldog leszek! Jer velem, és tedd szerencsésebbé éltemet:
Jer a városba lakni. E mézes beszéd, Mint csaptató, a mezei egeret megfogá. Úgy végezék, hogy éjjel esnék a menés.
Már setét volt, s mindenütt Ember és lúd és kakas, És komondor hallgatott. Nagy házba, melly a várasinak szállása volt
Régulta, léptenek be. S mint örvendezett A mezei! Más gőz, más szag csiklándoztatá Orrát, nem mint kis ürege környékén; vajas Sütemény, szalonna, kolbász, hús, fejér kenyér,
És minden, amivel nagy ház bir bővesen. Frissen lakoznak: a mezei kivált örült, És elgondolván, melly sokat tűrt, szenvedett, Melly nagy baj és gond szerze neki eledelt, s az is
Millyen volt eddig! más világban képzelé Magát: az órát is, mellyben szólíttatott, Ezerszer áldá: ha pedig eszébe jutna neki, Melly jó napokra virrad ezután fel, magán
Kívűl volt, és nem bírt örömével. - Kis üdő telék, Ihol! vendég jő a kastélyba: zörgetik A kapukat, ajtók nyilnak, lármáz a cseléd;
A sok komondor, sok pudli, sok agár, kopó, Tyúk, lúd itt-ott felzajdúl és rútúl visít. A mezei megijed, és társának biztató Szavát sem érti jól nagy félelem miatt.
Elvégre kérdé: Sokszor van ez, a háború Itten? Sokszor, válaszola a várasi, de már Csaknem rászoktam. Én, barátom, mond amaz, Kevéssel inkább akarok élni csendesen;
Azért most a mezőre visszamegyek. Vale.
Cookies on Poetry Cove