Szűnjél, Palmira, Kedvesem!
Vígasztalni s tovább élni ne kénszeríts.
Verd el csalfa reményedet,
S nem fogsz hasztalanul félteni engemet.
Nékem már az öröm kihalt;
Árnyéktól magamat nem csalogattatom.
Kit mindég gyötör a kemény
Sors, annak keserű nem lehet a halál.
Jer hát, jer hamar, és szakaszd
Éltemnek fonalát Éj komor asszonya!
Oh, érzem közeliteni!
Egy fájdalmam elolt számtalan ezreket.