Szív-háborító gondolatok! sebes
Szárnyakra kelvén, mennyetek a zajos
Szelek borongó lakhelyébe,
A Balaton habozó tavába.
Én, aki Fébus húgaival szoros
Frígyet köték, a csendes öröm, s szelíd
Vígság barátságában élek;
Ez menedékhelyem a Világban.
Oh Múzsa, szívem tárgya! ki, kedvedet
A tiszta forrás csergedezésiben
Találod, és a gyenge harmat
Csöppeiben kezedet förösztöd!
Engem ha kedvelsz, jersze, virágokat
Szedj, s Lámiámnak köss koszorút: Te zengd
Osztán helyettem; mert kicsinded
Lantomat érdemi meghaladják.