Nem félsz, Klóe! mikor gyenge szerelmeit,
S ártatlan nevedet pengeti húrjain,
Flákkus, Római Sziren?
Félly, s fuss tőle hamar, hamar!
És ím! mint mikoron hallya, hogy a vadak
Ordítnak, megijed hirtelen a kis őz,
S félénk annya megé fut:
Úgy tett Klóe; futott, futott!