Skip to content
1754–1830

KAZINCZY FERENCNEK

Benedek Virág

Nem kell dolgaimat tudakoznod; előre kimondom: Egy csont, amellyel kenyeret, húst metszeni szoktam, Egy csont a számban, mondok, megkínza? November És amelly jár nyomban utána, December, elégszer

Látták, mint hányám magamat hol székre, hol ágyra. Néha kis álom után nagy fájdalom erre meg arra Szédített: eleget tusakodtam, s minden erőmből Ellent állottam (mert gyáván tűrni, szamárság);

Minden erőm, érzém, nem sokból álla. Leginkább Fájt, hogy sem toll, sem könyv, sem vers, semmi se tetszett, Mint “vágány” nélkül e sánta sor. Oh, legyen illyen Vendég házadtól nagy messze! Kazinczy; henyélő

Therzítest illet, nem mást. Elvégre, hogy a Tél A sok nedvekből jegeket tett, csendemet élem. Ez most légyen elég. A többit majd, ha tavaszra Érünk, Euridicém vígan kibeszéli előtted.

Cookies on Poetry Cove

We use cookies to remember your language preference and — only with your consent — to learn how Poetry Cove is used. You can change your mind any time.
KAZINCZY FERENCNEK · Benedek Virág · Poetry Cove