Mint vagy ez újságkor? Horvát; légy boldog, ohajtom. Én frissen is vígan is látom támadni napunkat, Amit imezből is sajdíthatsz nem kis örömmel. E jeles esztendő másod napjára, szerencsés
Álmomból felkeltem után, Terbócsai, régi Jurisconsultus (mert e nevet adta magának), Bétoppant. Kit akar? “Téged”, mond római módra. Én is csak ezen hangon tituláltam az embert;
Ülj le, s beszélgessünk. A múltról kezde beszélni: “Hogy, ki legyek, mi legyek, tudjad, megmondom előre: Én Fülekit mint mesteremet hallgattam: ezerszer, Tudd meg, correpetálta velem jura urbis et orbis!
Őtet mint Hazafit méltó ismerned: amaz nagy Bendekucot képzeld: derekát öv s mente födözte; Bal combján nagy görbe magyar kard lóga; fejében Főméltóságú kalpag, mint nemzeti címer
Ingadozott, mikor útcákon járkála, Budának És Pestnek nem méltatlan fia. Nem de nem áldott Században született? Kinek a példája felébreszt Nem de nem áldott Az? Ha tanított, nemde nem a jó
S hív repetens társtól, mástól áldásokat érdeml?” A sok nem de nem-et miglen predikálta, szememre Álom jött; hát felrikkantott: “Nem de nem úgy van? Censúrát azon egy napon adtunk, s ritka dücsőség
Áradt ránk, minden salapolt örömében, aligság Bírta magát, sőt földre ledőlt kacogásai közben. Vox populi diplóma helyett volt.” Erre helyemből Mozdúlván kelvén fejemet neki megbillentém.
Ő méllyebbre hajolt, mert hátúl haslaga minden Gombjaitól szabadúlván pattoga; s kezdte szabóját Szidni. Kicsiny kár ez, mondám; egy replica helyre Hozza. “Hogy a kórság nem vitte, ki pörleni kezdett!
Én, úgymond, ezután magamat nem foglalom abban; Bár eddig se gyötörtem volna; hiába, hiába!” Légy hát versköltő. “Kitaláltad mennyei Vátes!” Örvendek. “Régen, már régen, mint beteg ember
Jó szert, mint szarvas friss forrást, kecske zanótot Denique mint kiván méhkast éh medve, szerettem A verset.” Vannak, nem kétlem, könyveid arra. Vannak; most is ihol! kebelemből húzhatok egy-két,
S több darabot: remekek, bizonyommal mondhatom. Ennek Authora füstvakaró, új esztendőre szerezte. A jobb házakból érette bevette jutalmát;
Ezt azok osztották, kik majd ide, majd oda lótnak A rájok bizatott levelekkel. Mondva csinálták Mindezeket; hát jól vannak készítve. “De látom, Órád délre siet.” Sőt rest ma, s neheztelek érte.
Meghajtotta magát, s elment Terbócsai tőlem. Itten eszembe jutott Flakkus mondása s tanácsa: Nyerget ökör, jármat rest ló kér. Tartsa meg, amit Tud kiki, s úgy vélném, csak azont folytassa tovább is.
Cookies on Poetry Cove