Nem vágy sokra, de mégis akar láttatni világtól
Músám olly csínban, melly néki böcsűletet és díszt
Adhasson szem előtt. A lyánkák tetszeni szemnek
Kívánnak; ha szemérmetesen, nem vétnek, itélem.
Megkért hát Thaliám, hogy gondom lenne reája,
S tőlem az ártatlant rút-rondán el ne bocsátnám.
Én téged kérlek, légy gondviselője, barátom
Helmeczi! légy szennytől mentője, te, kit berek és vad
Tigrisek és méltán hírdetnek, s míg Buda mellett
Járni fog a széles hátú Duna, s míg Csepel, Árpád
Lakhelye, fennmaradand, nem szűnnek szólani rólad.
Ennyi sokat Thaliám, kisdedke leányka, nem ígér,
Mert nagyokat nagyok ígérhetnek; néha megadják:
Mindazonáltal elég bátor megvallani nyilván
Hogy jó szíve vagyon, noha nem nagy az érdeme néki.
Majd (ha talám innen messzébb tájékra kivinnék)
A Tisza s a Bodrog mellett nem csalfa tanújok
Lészen vígyázó szemeidnek; hát, ha vagy a Sztrigy,
A Szamos, a Gyöngyös, vagy Rába folyóihoz érne!
Nem tartóztatlak. Vígyázz rá argusi szemmel.