Biztat, egyszersmind csal is, a Reménység;
Melly sokat vártam, s mi kicsinyke bérem!
Jaj! talám itt fog kiomolni vérem;
Olly komor képet mutat a keménység!
Boldogabb, akit te nevelsz, Szegénység!
Íme, dús ország fejedelme, férjem,
Elhagyott árván csapodár vezérem,
Itt, hol amit látsz, csuda képtelenség!
Nincsen ember, nincs barom e szigetben;
Földe, mint minden füve, fája vadság:
Élni melly kín illy fene helyhezetben!
Több ez, ah! több, mintsem akármi rabság!
Néked e hely kell, te lator gonoszság,
Theseus! Vessz el hamar illy ligetben!