Oh Phillis! nemigen gyakorta járnak
Már a csintalan ifjak ablakodra,
Víg dalt zengnek ugyan, de bánatodra:
“Alszol Philis? Aludj”. S magadra zárnak.
Eltüntél röhögik vidám sugárnak:
Nem vágynak vetekedve bal karodra,
Mint hajdan, sem örömszülő borodra;
Rózsákról koszorút fejekre várnak.
Nékik zöld Kikelet virága tetszik,
Mellyet gyenge Zefir szelíd kezével
Dajkált, s óva nevelt egek vizével.
A lombot, ha csörög s törik, lemetszik,
S hajtják Mulciber égető kohába,
Vagy széltől zajosan folyó Dunába.