Halljad, oh Ifjú! te hazánk reménye,
Énekét buzgó szeretettel égő
Tiszta Músámnak; fiatal korodnak
Tetszhetik e Szűz.
Zöld borostyánt tart felemelt kezében,
S kész neked, kedves Lacim! által adni:
Elhiszem könnyen, hogy aranyt is adnál
Érte, ha kérne.
Megbocsáss, mást vár: tudom, és javadra
Felfödözhetném; de magad találd ki;
Nem merem titkát akaratja nélkűl
Közleni mással.
Ezt barátságból csakugyan kimondom:
“Egy Tavasz, Nyár s Ősz vagyon életünkben,
Tél is egy; amelly amazok hibáit
Könyvezi sokszor.”
“Boldog, oh boldog! kire szép szemekkel
Néznek a tisztelt Helikon leányi!”
Így köszönt, s hozzád mosolyog Virágod
Leszbuszi Szűze.