Látd amaz hegynek tetején magasra
Nyúlt fenyő szálat? mi merőn, mi büszkén
Nézi a völgynek kebelében álló
Hanga bokorkát!
Oh! alig szóltam: megakadt hajába
Éjszak ordító szele, s tépi, rázza.
Jer rugaszkodjunk, Elek! a kicsínded
Hanga fa mellé.
Cookies on Poetry Cove
We use cookies to remember your language preference and — only with your consent — to learn how Poetry Cove is used. You can change your mind any time.