Méltán könyvezi Rádait
Músád; tudja, ki volt, tudja sok érdemit,
Ah, Dávid, mikoron talál
Nyelvünk illyen igaz, hív szemes Őrizőt?
Mert csak mink egyedűl vagyunk,
Kiknek szűntelenűl zenghetik ajkaik;
Óvd szép kincsedet; oh Haza!
Amíg az kezeid közt vagyon; élsz te is.
Él, amit kihozott vitéz
Európába ezer nagy veszedelmeken,
Szűkűlt Honnya határiból
Eldődink koszorús fegyvere, fény neved.
Eldőlnek hamar, és igen
Lassan nőnek az ő láttatos oszlopi!
Ah, Dávid! mikoron talál
Kíncsünk illyen igaz, hív, szemes Őrizőt?