Egy zöld ligetnek szélén a madarász sipolt,
Igen is édesdeden sipolt, mert nagy sereg
Szárnyas lakos felindult, és őtet közel
Akarta látni, hallani.
Egy, ki már sokat
Próbált, intette, hogy ne hinnének; rövid
Örömnek vége hosszas bú, bánat lehet’;
Sokan szóhallók voltak, de sokan nem, s ezek
Egy lábig lépes vesszők rabjai lettenek.
Sok madárt már tőrbe ejtett
Csalfa sipnak szép szava.