Hol vagy? Ifjúság! örömem tavassza!
Hol vagy ellopván magad oldalamtól:
Bús sohajtással könyörög barátod
S kérdezi, hol vagy?
Hív valék hozzád, tudod: éjtszakákat,
S hányat, áldoztam neked; a csikorgó
Tél derét, s hév Nyár tüzeit teérted
Tűrni szerettem.
Ah! felelj egyszer panaszos szavamra;
Mert hiszen nem vagy te kemény fa, sem kő.
Szólj virágom! szólj örömem tavassza,
S bánatom enyhítsd.
“Hasztalan kívánsz! soha vissza hozzád
Én...nem...”, itt könyves szemeit törölte,
Homlokán bú űlt: mit itélsz, Bot! illyen
Válaszadásból?