Oh szent Igazság! aki hatalmadat,
S megtisztelendő fényedet e csalárd
Világ előtt elrejtve tartván,
Számtalan üldözetek között vagy:
Jer, jer! födözd fel mennyei képedet
A pártütőknek, kik koronás fejed
Ellen kikelvén, ostromollyák
Trónusodat buta fegyverekkel;
S megszégyenűlvén színed előtt, dühös
Bűnének átkát fogja kesergeni,
A fényes erkölts mord írígye,
A fenekedni szokott gonoszság.
A nagyra termett, bátor az Ég szakad,
S bús csattogással mennykövi húllanak,
A nagyra termett Istenének
Féli s imádja dücső hatalmát.
Amaz borostyán ágakat, érdemes
Lantodnak ékes címerit, a kaján
Hiába bűbájolja; zölden
Fognak azok fejeden maradni.