Állj meg, Barátom! Pybered érdemes Árnyéka nem hí még: nem akar magyar Hazád s barátidnak keserves Bút s szomorú napokat szerezni.
Szüntesd megindúlt bánatod árjait, S maradj közöttünk, míg lehet; életünk, (Oh jaj! naponként látjuk,) ollyan, Mint az üveg, s fiatal virágszál.
Mikor kecsegtet fényivel, eltörik; Mikor szemünknek víg nevetésivel Hízelkedik kezd fogyni; majdan Gyenge fejét lebocsátja, s elhal.
Hány ezret öl meg, s tészen idő előtt Sírjok homályos mélyibe a Halál! Kik boldogíthatták hazájok, S számtalan emberek állapattyát!
Ezért sohajtott bölcs Teofrasztus is. Méltó siralmát helybe hagyom. Jerünk Jerünk, Hazánknak veszteségit, Melpomeném! keseregjük együtt.
Oh századunknak díszei! ti, kiket Olly sok halandó társaitok között Minap csudáltunk, bánatunknak Tárgyai vagytok az érdem által.
Nagy Orczy! Músák gyámola! nemzeti Nyelvünk szerelmes gondviselője! hol, Hol vagy? sohajt árvád utánad, S érezi, hogy kegyes attya voltál!
A pusztaságnak fellegi közt magyar Egünkre szállván a szomorú halál, E tisztelendő, s ritka fényű Csillagot elragadá előlünk.
Így tűnt el édes Nemzete, s Ősei Erkölcseiknek híve, Berényi is. Boldog, ki nem láthatta bűnös Korcsosodásra jutott hazáját!
Hová ragadtál Nyitra vidékiről? Músám! mi bús zajt hallok ezen vitéz Földön? ki sírját látom? itt is, Fájdalom! egy Hazafit siratnak!
Nádasdit! Oh zúgj Dráva! sirasd nemes Lelkű Vitézünket, kiben a Haza Nagy oszlopát eldőlve látja, S könyvezi hála-adó szemekkel.
Áldás reátok Hunnia magzati! Könnyhullatásunk sírjaitok felett, A tisztelettel s fájdalommal Egybecsatolt szeretet gyümölcse!
Igazán: Nem azért, oh Dávid, fáradozál, Hogy majd, ha halandó életedet Elvégezed, és a föld, közanyánk,
Kebelébe vészen, cifra nevekkel Kirakott márvány az utasnak eszét Fárassza, s ki, s melly fényes voltál, Bársonyt viselél-e vagyis tafotát,
Büszkén mutogassa; magasb, tisztább Vala szándékod, melly már koronáz, Mennyei polgár! Mégis citaránk Méltán kesereg; mert jó Hazafit
Gyászol, kit jámborság, tudomány, Hasznos munkásság ismertet; Amillyen igen ritkán születik. Szem előtt nem vagy, de reád szív
Néz. Bírjon csendes, szent nyugalom!
Cookies on Poetry Cove