Ha Músa, téged ifjaink,
Árpádnak édes magzati,
Megszeretnek; örvendj.
Ha Hunniának Szűzei
Hallgatni fogják lantodat;
Boldog a te sorsod.
Nem kell tenéked Áfrika,
Nem kell süvöltő tengere,
Népe, kíncse, híre.
Ne lásd te Éjszak gyermekit,
Se tégedet ne tudjanak
Élni, s énekelni.
Az, aki büszke szárnyakon
Szeret repűlni, járja el
Napkelet vidékit:
Annak, ki Honnyát tiszteli,
Elég, ha polgártársai
Ismerik, s becsűlik.
Eredj! reád vár a Duna
Sásos fejével, s a Tisza:
Kezdj magyar dalokra.
Majd Dáciának halmain,
Majd Száva, s Dráva mentiben
Állj meg énekelve.
Míg e szigetben nyelved él,
Hazád is él! Oh rajta hát!
Kezdj magyar dalokra!