Hazánk Védangyala!
Nem trónuson, de fő helyén,
Mint a Nap úgy fényeskedél,
És nemzetünket éltetéd.
Leáldozál nagy érdemű,
Mert halni nem tud Ég fia.
Atyád s édes Hazád
Kedves reménységű fia!
Nyiló korodnak hajnalán
Leölt Irigység tégedet,
Benned sokat vesztett Hazánk
Melly még ma is sóhajt, sirat.
Te bölcs s vitéz valál!
Fénylett királyi bársonyod,
S több századunknak vad bünét
Kezdette űzni a homályt.
Háláld meg ezt, Magyar, neki.