Melly szörnyű öldökléstek,
hervasztó bánatok!
Óránkint nő gyötréstek,
óránkint számotok.
Könyekben úszdogálnak
álmatlan éjjelim;
új kínra nyíldogálnak
aggódó reggelim.
Ó sors! melly hív ölembűl
elvetted férjemet,
mit késel, bús mellyembűl
kihíni lelkemet?
Adgy vissza Thirzisemnek,
kit elföd e’ halom!
Mi haszna életemnek,
ha őt nem birhatom?
Ő volt e’ búk’ honnyában
eggyetlen gyámolom.
Ővéle ah! sírjában
hanyatlik csillagom.
Repedgy meg árva szívem,
végezd habzásimot!
Hadd lellyem itt, hol hívem,
ohajtott partomot.