Lyánka! útat szerelmemnek
nyiss már egyszer szívedbe;
adgy helyt, kérlek, kérésemnek,
(fogadgy szeretetedbe.)
Ím’! e’ szív
hozzád hív.
Nem, Barátom, meg-nem hajlok
hirtelen kérésedre.
Nem lobbannak bőlts Leányok
(szapora szerelmekre.)
Hevesség,
nem hívség.
Ne tsudáld, ha illy kérésem,
vagy szerelmem szapora;
tudod, hogy a’ tűz sebessen
(tsak a’ jó fát lobbantya.)
Úgy a’ Kép,
hogy-ha szép.
Száraz szokott a’ fa lenni,
hirtelen melly fel-lobban!
Lassan kezd a’ nyersebb égni,
(de állhatatossobban).
A’ bőlts szív
lassan hív.