Estvéli Szelletek! tsendesben zúgjatok;
ne énekellyetek, Madarkák!
Kis Tsermelyek! tompább morgással follyatok
hogy Thirzist fel ne ébresszétek.
Altasd el őtet, képzelésnek Istene!
Altasd el édes Álmaiddal;
‘s ha majd a’ méllyebb szunnyadásig elmerűl,
tedd tsendes kézzel nyíltt ölembe.
Itt ő, ha ébren van, legsúlyosb gondgyait,
magával eggyütt, elfelejti.
Laurának, bárha képzeltt ápolási köztt
alvása is legédesb lészen.