Ah Thizbe! szép Thizbe hol tévelegsz?
Piramusod nélkül hol lézegsz?
ah kérlek szólalj-meg:
El hervadt sziv nélkül árva szívem,
el fogy nálad nélkül életem,
ah hívedet szánd meg:
Nem nyugszom, nem állok,
völgyekről hegyekre utánnad el indulok;
sem nyomdokit nem láthatom,
sem szavait nem hallhatom:
ah Thizbe! ah szép Thizbe szólalj meg.
Itt fátyola, de vérbe keverve,
félelmemnek ujabb keserve,
szívemet el fojtya.
Jaj! ha kit imádok hív szivemben,
most dühös barlangja öblében
oroszlány szaggattya:
El járom a berket,
barlangok vidékét megnézem s a völgyeket,
mi haszna tévelygek,
ha meghalt, nem élek,
ah Thizbe! ah szép Thizbe szólalj meg.
Az Thizbe! örökre hát elhagytál?
el ragadott tőlem a halál?
s nálad nélkül éljek?
ne várjam örökre hívségedet,
se ne reménlem szerelmedet?
tüzed nélkül égjek?
Ah inkább nem élek,
kardomra ledölvén halálra önként megyek.
Ah kintsem véremet
lásd, vég hivségemet:
ah Thizbe, ha élsz, kérlek sirass meg.