Hol késel, hol maradsz? férjem Ulisses!
Trója hamva után hol tévelegsz?
Özvegy gondolatim várnak két karjaim,
ah illy hivségemtől hova siettz?
Éjjel el fejtvén nappal szött vásznomat
örzöm kérőimtől vagyonodat.
Ah! vajha állana Trója nagy Vára,
vajha még tartana ostromlása:
tudnám hol féltselek veszedelmidtől,
vagy hol kételkedgyem esetidről:
oh nékem egyedül Trója fenn maradott,
honnan Ulissesem eltávozott.
Beszélvén Társaid nagy Vitézségedet,
ujjityák anyiszor sebeimet:
asztalra irják borral sátoridat,
Achillest üldöző karjaidat.
De Hitvesednek sok tévelgésedet
nem tudják rajzolni hol létedet.
Oh Trója! Trója! miért lettél szemtelen?
Görög Aszszonyokhoz olly kegyetlen:
férjétől Helenát, Másnak Mátkáját,
el loptad sziveink kedves tárgyát:
magaddal Helenát már el vesztetted,
s még viszsza Férjemet nem küldötted.