Ah! el-hagyott! oda minden reményem
Külső szivnek el-adta szerelmét,
nem néz reám, nem halgat, ha beszillem
szivemnek keservét.
A’ sürüben, hol senki nem láthat,
biró nélkül naponkint kesergek,
Ekho maga nyögve ád viszszont szókat,
ha sirok, ‘s éneklek.
Tsak egy szóval, o! tsak egy tsókotskával
vigasztally meg még egyszer Laláge!
Osztán temess, ha tetszik, uj társoddal
koporsóm méllyébe.