Nincs megyénkben szebb leányka Örzsikénél. Vénus sem szebb alkotmányka termeténél.
A’ napfény nem hathatóbb, a’ hüs hold nem bájolóbb kék szeménél. Hóval verseng friss fejére
homlokának. Rózsaszínnel küzdik vére orczájának. Lantok úgy nem pengenek,
mint folyási zengenek szűz szavának. Első estve, hogy szemembe tünt orczája,
melly ingerrel tört szívembe bájszikrája! Éjjel ő volt álmomnak, nappal minden vágyomnak
eggy sommája. Tűzgomolykint habzott vérem szűk eremben. Szörnyen harczolt a’ szemérem
hő mellyemben. Már remények játsztanak, már meg vászok víttanak bús fejemben.
Pusztaság volt nagy világunk rab szememnek; bús legvígabb társaságunk zártt szívemnek.
Elborúltak napjai, háborodtak habjai víg kedvemnek. Kétességét nem tűrhettem
habzásimnak. Angyalához elsiettem vággyaimnak; ‘s megcsókolván hó kezét,
elbeszélltem kútfejét kínnyaimnak. Ő el kezdett könyezgetni keservemre,
orvos szókot hintegetni gyötrelmemre; ‘s földre sütvén kék szemét, megvallotta visz tüzét
kérelmemre. E’ szavára szétenyészett komorságom, sírporábúl feltenyészett
nyájasságom, ‘s ammint frígyünk érdegélt, úgy naponkint nődögélt boldogságom.
Nincs azóta olly bogárka ösvényemben, fészket nem rak olly madárka kis kertemben,
mellyel dalt ne hímzenék, édes kéjt ne érzenék nyíltt keblemben. A’ farsangnak kezdetével
esztendőre kész lessz, mondgya, mindenével a’ kendőre; ‘s majd ezenn ha átesünk,
a’ templomba költözünk esküvőre. Haj! be nagy lessz boldogságom hű karjában!
Több mint földi menyországom birtokában! A’ király sem boldogabb, jóllehet leggazdagabb,
országában.
Cookies on Poetry Cove