Emlékezz meg Uram! szavaidrúl, mellyekkel engemet, hű tisztelődöt kies reményre gerjesztettél gondviselésed iránt!
Inségimben ezek nekem édes vígasztalásim: mert igéretidnek kegyes hatalma új életre emeli bús fejemet.
A’ büszkék csúfollyanak engem’, ammint akarnak! szent törvényeidtűl nem állok én el, méglen élek. Hajdani ostoridot
jól tudom én, mellyek megalázták a’ büszke lelkeket; ‘s ez nékem szinte leghathatósbb vígasztalásom. A’ gonosz embereket
kárhozatos kényekre fajúlni látván kegyes törvényeidtűl, óh! mint jár által engem’ a’ haragnak szent tüze! Ámde viszont
kellemetes dalhang hagyományod nekem szarándokságomnak völgyében! Még éjjel sem felejtem én el Jehova! szent nevedet,
melly kegyesen vonz engemet arra, hogy szent szabásidot hűven megójjam. Nem is kivánok e’ világonn semmi egyéb javakot,
csak hogy szent hagyományidot, ammint a’ jó fiúhoz illik, tellyesítsem. Te lévén eggy örökségem, nagy Isten! igéretemet
ím! örömest újitom előtted, hogy törvényednek engedelmeskedni meg nem szünök. Tellyes szívembűl öntöm elődbe, Atyám!
esdeklő kérésemet a’ Te irgalmadért, mellyet fogadtál. Ím! én, fiú gyanánt, hű szorgalommal, fontolom úttyaimot
szüntelen, és ha talán nyomaidbúl kilépnek ollykor lábaim, meg vissza térítem ottan ösvényedhez, ‘s karja közé sietek,
késedelem nélkűl, könyörűlő Atyámnak, hogy kegyes szavát fogadgyam. Sokszor be voltam már kerítve a’ gonoszoknak erős
tőreivel, de nem estek azért ki kedveltt törvénnyeid gyarló eszembűl. Éjfélkor ágyambúl felkelvén, térgyeimenn köszönöm
a’ legigazb jóságra vezérlő szabásidot, ‘s azoknak társaságát ohajtom, a’ kik Téged’ félnek, ‘s mint szerető fiaid
szent szavadot versengve fogadgyák. Végetlen irgalmaddal tellyes a’ föld óh! Istenem! taníts meg engem’ óni szabássidot.
Cookies on Poetry Cove