Uram! jegyezd ki énnekem szent hagyományidnak szoros úttyát, hogy serényen járjam mind örökké. Adgy világot szűk eszemnek,
hogy éltető törvényedet gondosan őrízvén, soha meg nem tántorítható hűséggel, önkint hajló szívbűl tellyesítsem.
Vezérelly engem’ Istenem! drága szabásidnak kies úttyánn, mert én ebben gyönyörködök. Úgy vond szívemet tanúságidhoz,
hogy önmiattok, ‘s nem hideg szolga gyanánt, keresetnek okáért tellyesítsem. A’ hiúságokrúl gyarló szememet fordítsd el,
‘s éllesztgesd szent ösvényedenn kedvemet a’ jóhoz. Bizonyítsd meg rajtam hű szolgádonn, a’ mit annak, a’ ki Téged’ félve tisztel
igéretid kiszabtanak. Hárítsd el bírószavad által, - mert az emberénél ez szelídebb, - a’ gyalázatot, melly engem’
szorongat. Ám Te jól tudod, melly buzgón kívántam azoknak megfelelni, a’ miket meghagytál. Mentsd tehát meg e’ gondgyátúl
igazságoddal szívemet. Végtelen irgalmú segedelmed szállyon, kérlek, rám, ammint igérted, hogy dühös gyalázóimnak
mondhassam: hogy szavadbann va, ‘s lessz is egész bizodalmam örökké. Óh ne hadgyad számban megcsökkenni e’ szavát az igazságnak,
melly bennem onnan származik, hogy Tőlled, mint bölcsen itélő bírómtúl kegyelmes szót reméllek. akkor én háláló szívvel
megőrzöm szent törvényedet, még az üdőknek örök folyamattya tartand; ‘s útamonn úgy járdogálok, mint veszélytelen térségenn,
nyomozván szent szabásidot. Büszke Királyok előtt fogom én bölcs törvényidnek nagy böcsét hirdetni, a’ nélkűl, hogy megpirúllyak.
Gyönyörrel tellyes báj gyanánt illetnek hagyománnyaid engem’, úgy kedvellem azokot! Felnyújtom parancsolatidhoz; szinte
mint annyi kincshez, esdeklő karjaimot; nem győzi szeretni szívem szent szabásidot; nem győzök díszeikrűl elmélkedni.
Cookies on Poetry Cove