Skip to content
1757–1822

Klóris és Dámon.

Ferenc Verseghy

D. Nem szerelmes nyájasságod gyújtya véremet. K. Hát mi bájol meg? D. Ez nem bájol meg

csak lepke lelkeket. Szép erkölcsöd, jámborságod vonnya szívemet. K. ‘S ez megboldogít?

D. Ez megboldogít! Ez ád itt mennyeket. K. Óh! ha szíved úgy érezne, ammint nyelved zengedez.

D. Óh! ha szíved úgy érezne, ammint szívem csüggedez! K. Dámon! higgyem-e öröknek lángodat?

D. Hittel vallyam-e öröknek lángomat? Eggyütt. Trio. Még barátság ápolgattya

szerelmünknek lángjait, addig inség nem ronthattya hűségünknek bájjait. Kedvujjító virágokkal

hintegetvén utunkot elszélleszti tűs bokrokkal mérkező vad gondunkot. K. Így a’ búknak vészhabjátúl

meg nem hányatunk, D. ‘s életünknek alkonyátúl meg sem borzadunk.

Cookies on Poetry Cove

We use cookies to remember your language preference and — only with your consent — to learn how Poetry Cove is used. You can change your mind any time.
Klóris és Dámon. · Ferenc Verseghy · Poetry Cove