Te gallyas fáknak bús lakossa
e’ gyöngyös forradékok mellett!
Ne menny el, kérlek, e’ beregből,
te édeshangú Fülemilétske!
Alexis eljön nemsokára.
Olly szépen, olly keserves hanggal,
nem énekelsz te, mint Alexis;
tanúlly meg tőle énekelni,
oh! vajha ő viszontag tőlled
szeretni megtanúlna!
Mert! ah! Alexis’ szíve,
oly hűven, mint te, nem szeret.