Ah! hasztalan már minden erőltetés
Dorkám! naponkint alkonyodik tüzem.
Kinlódva hívom vissza Cziprist
’s meg nem akar könyörülni rajtam.
Nyájas Cupido hűs nyoszolyám felett
borzadva elszáll, mint mikor a’ tavasz
meglett fenyűkönn átsuhogván
gyenge virági közé ügyekszik.
Hódíts magadnak, még buzog ingered,
frissebb szerelmet. Én ölelésidet
nem győzöm aggott karjaimmal
sok viadalmim utánn fogadni.