Boldogok, kik jámbor életet viselvén hűséggel követik vezető hagyományit az Úrnak nyomtalan úttyaikonn! Boldogok, kik fáradatlanúl nyomozván
a’ nagy igazságot, mellyel meghitte nemünköt, arra feszítik egész gondgyokot, hogy Néki tessenek! Gonoszra ők soha sem tudnák botorúl vetemedni az égnek
tiszta nyomásaibúl. Óh Uram! ki minket szent hagyásid által ekkép kívánván boldogságunkra vezetni, azt akarod kegyesen,
hogy szavadnak hűven engedelmeskedgyünk: úgy igazítsd, kérlek, minden lépésemet, úgy vidd szertelen ösztönimet fékedenn, hogy azt szeressem, azt kövessem,
a’ mi helyes szent színed előtt. Ha megösmeri egyszer végtelen érdemeit szent szavadnak elmém, ‘s életemnek úttyánn fényes fáklya gyanánt habzó szívembe beoltya,
érhetë olly bal eset engemet, melly csúfosan megszígyenítse drága reménnyeimet? Kitanúlván szinte az által, hogy szorosan követem,
mély igazságát itéletidnek, és hogy szívemet a’ jónak bizony ösvénnyére vezérlik, háladatos leszek én, Istenem! tehozzád, ‘s kincs gyanánt megőrzöm
felséges czélú hagyományidot. Óh! ne felejtsd el tiszta tökélletimet támogatni: mit tehetne gyengeségem, hogyha Te elhagynál? Tehetős segedelmeid által
a’ hevesebb ifiú hűven elfogadván, ‘s háladó örömmel hordozván intő szavaidnak kéjes igáját, nemde sietve kitér
gáncsos életének rendetlen nyomábúl? Szívem is ezt várván, csak azonn volt tellyes erővel, hogy kinyomozza kegyes útszabásidot: ne tiltsd el, óh! ne fossz meg
engemet e’ vezető súgártúl! Mélyen elástam drága tanáccsaidot jóra gyulladó mellyemnek rejtekébe, hogy soha semmi gonoszt, Uram! ellened el ne kövessek.
Szüntelen áldalak én Tégedet, dicsérlek szüntelen, kegyelmes Istenem! Add, kérlek, hogy szent súgáraid által észhaladó sükerét
bölcs szavadnak átösmerni megtanúllyam. Nemde itéletidet buzgón hirdetgeti nyelvem? Nemde parancsolatid édesebb örömmel ápolgatnak engem’,
mint az egész földnek duzs gazdagságai? El sem távozok én gyönyörű úttyaidnak édes fontolásitúl; sőt szent hagyományidban magamot versengve gyakorlom,
’s drága szabásaidonn nem szünök meg elmélkedni, még csak élek. A’ feledékenység soha el nem törli eszembűl életadó szavadot!
Cookies on Poetry Cove