Esküszöm tenéked, Laura!
esküszöm, hogy nem szeretlek.
Esküszöm, hogy véled eggyütt
a’ Leányi tsalfa Nemnek
szépeit mind gyűlölöm.
Gyűlölöm, mert mind hitetlen,
véled együtt állhatatlan,
mint a’ lepke, melly az eggyik
szögfüről a’ másikára
hízelkedve szálldogál.
Esküszöm tenéked, Laura!
a’ szerelmek’ Asszonyára,
kis Fiának hő tegzére,
szép szemedre, szép ortzádra,
hogy -- hamissan esküszöm.