Mint maga eggy ember, szintollyan az emberi nemzet. Gyermeki századiban csupa képzésekkel enyelgett, a’ legnyilvánabb esetet meseszókba rekesztvén, mellyeket a’ később maradék titkoknak imádott;
‘s kisded gondolatit kőltős piperékbe ruházván, mellyek utánn most is láttyuk kapkodni az ollyan bárdusokot, kik az ősi kobozt majmozni akarják. Fejtődvén azutánn ifiú mellyében az első
várasi frígyekkel hevesebb indúlati, buzgó szíve az érzékeny szépnek nyomozásira gyulladt, melly Görögországban legfőbb pontyára repűlvén, példa gyanánt szolgál még most is az emberi kéznek.
Férjfikorát kezdvén, esze nyílt, ‘s a’ tiszta valónak titkos kincseihez be akarván törni, üdőtlen vélekedési miatt véres harczokra ocsódott, mellyek, mint az aranyt a’ tűz, tisztítani szokták
a’ csupa képzésnek szemetétűl gyermek eszünköt. Most már csendesedik, ‘s ha fejét a’ kába salaknak mocskos terheitűl megtisztíthattya egészen, kellemetes vénségre jutand, ‘s eggy csendes akolnak
tévén a’ talabor földet, megnyugszik emésztő harczaitúl vezetése alatt a’ kellemes észnek. Mint maga eggy ember, szintollyan az emberi Nemzet.
Cookies on Poetry Cove