Szerelmes odátskát
ne kivánny tőlem,
mert Amor’ fortéllyát
utállya versem.
Leg-erősbb sziv nem bir
e’ gyermek’ tegzével,
o! hány van, ki már sir
ütve sebével.
Királyok el-vesztik
országjok’ diszét,
ha szivekbe veszik
Amornak tüzét.
Vitézek rettegnek
e’ nyájas kisdedtől,
kik soha nem féltek
semmi fegyvertől.
Fösvényből pazarlót,
tsalárdot hivből,
nevelni háborgót
tud a’ tsendesből.
Meg-jádza a’ böltsnek
fel-tisztult elméjét,
ha készül tüzének
fojtani mérgét.
Nints, a’ kit ne lessen
tsendes tőrével,
nints sziv, a’ ki könnyen
bánnyon tegzével.
Azért róla odát
ah! ne kivánny tőlem,
mondám, hogy fortéllyát
utállya versem.