Én eggy gazdag asszonyért
szélnek adgyam nyugtomot,
a’ ki alkudtt zsoldokért
jusnak tartsa lángomot?
Légy te, Gyöngyöm! tiszta ércz,
‘s olly nagy mint a’ Mátrabércz!
A’ kalmárlott mátkaság
mind palástoltt szolgaság.
Én eggy büszke asszonyért
nyűgbe vessem szívemet,
a’ ki emberségemért
pórnak szidgya véremet?
Légy te, Gyöngyöm, olyan vér,
mellyel herczeg fel nem ér!
Páromtúl a’ megvetés
rosszabb mint az étetés.
Én eggy szentes asszonyért
klastromozzam éltemet,
a’ ki nyájas csókomért
kárhoztassa lelkemet?
Légy te olly szent alkotmány,
mint a’ most lett szűz leány!
Kút felett a’ szomjazás
tűrhetetlen sorvadás.
Én eggy bölcske asszonyért
háborgassam álmomot,
a’ ki Plátós bábokért
megtapodgya lángomot?
Légy te olly nagy lelki kincs,
mint a’ melynek teste sincs!
Még e’ földönn vándorlok,
széllel jól nem lakhatok.
Én a’ legszebb asszonyért
felhevítsem véremet,
a’ ki más nap Dámonért
megvetendi szívemet?
Légy te, Gyöngyöm! ollyan szép,
mint a’ legszebb angyalkép!
Nékem nem vagy angyalom,
ha mással kell osztoznom.