Melly boldog, a’ ki életét
kedvessel töltheti!
Olly vígan legfőbb ünnepét
egy Chán sem ülheti.
Párjának módos karja köztt
Krőzussal mérkezik,
‘s lankadván tiszta csókja köztt
mennyekkel kérkedik.
Forogjon véle tengelyénn
vagy állyon a’ világ,
vígabban lejtez lábhegyénn,
mint ágánn a’ virág.
Ha tűzzel tellyes fellegek
fenyítik napjait,
eggy csókkal, bármelly senyvesek,
elfojtya gondgyait.
Párjáért a’ Sors’ javait
örömmel megveti,
‘s veszélyes változásait
nagy szívvel szenvedi.
Olly vígan, mint ő, a’ madár,
zöld ágak köztt nem él;
‘s megnyervén, a’ mit szíve vár,
világért sem cserél.
De mit dűcsítem hasztalan
e’ boldogságokot,
ha önnön szívem pártalan,
‘s nem érez lángokot?
Jer hát, o lyánka! jer hamar,
légy, kérlek, kedvesem!
Ne tengjen, mint a’ bús avar,
nő nélkűl életem.