Ne hidgy, Barátom! ah ne hidgy a’ kérkedő Músa-seregnek! - Üres álomtünések, hasztalan gyermekcsecsék, a’ mikkel édesítenek;
mostoha sors, nyavalyák, keservek, éhség, üldözés, a’ mikkel értek végbe vitt nagy érdemű tetteidet fizetik
e’ vén leányok. - A’ kiket közűllök a’ Természet édelgése szült, hogy keserű poharát sorsunknak édesítenék,
‘s a’ bölcs örömnek nyájas érzeményivel emberi kellemetet ébresztenének duzmadó kőszíveinkben; gazdag asztalok körűl
a’ maradék levekért sokat kokétkodván, erős gyanúba hozták állhatatlan szíveket bölcs szeretőik előtt,
és hervadó pártájokot minden bizonnyal más világra is viszik őszbe vegyűltt fejekenn. A’ többiek, kik ránczba vontt
homlokkal a’ mélyebb tudósságnak kies ernye alatt zomokabb jutalmakért henyéltenek, vagy háborúkot gyújtogattak, a’ helyett
hogy sükeres tudományt terjesszenek világtalan nemünkre; végre meglapúlván vérszemes gondviselőik alatt
erszénnyek, egymást üldözik, ‘s agyarkodó zsembeskedéssel terhelik kéjtelen életeket. Látták nem egyszer e’ szelíd
szűzeknek engesztelhetetlen mérgeket borzadozó szemeim; látták dühös csatáikat, mellyekben egymást majd halálig hurczolák,
durva szidalmak alatt, tisztes hajoknál fogva. Csak aczél okokkal tudta buzgó szíveket fegyveres őrserege
a’ rendnek arra birni, hogy a’ puszta szitkoknál megállapodgyanak. Messze kerűld, ha szeretsz békével élni, e’ tudós
csordát, Barátom! Szántogass inkább kövér földeket, olts szapora fákat, nevelly dúzs nyájakot, apolly zsibongó méz-szedőköt, nyesdegély
háladatos venyegét; ‘s ha házi gondgyaid között vígasztalást kíván koronkint bús fejed, nézz ki leányi közűl
Hazánknak eggy szépet, kinek forró szerelme felderítse szívedet, ‘s asszonyi díszeinek harmat gyanánt frissítgető
bűbájolásit fűszerezd meg nyájasan eggy igazán szerető barátnak édelgésivel.
Cookies on Poetry Cove