Boldogabb lészel, ha sem a’ magosra
szüntelen’ nem törsz, sem az ál sekélyenn
nem maradsz, féltvén dagadó haboktúl
gyenge hajódot.
Mentt az agg bútúl az arany középszer,
melly irígylendő palotákra nem vágy,
sem magát fösvény födelű szugolyban
fel nem emészti.
Többször ingattyák szelek a’ magos fát;
a’ kevély tornyok nehezebbet esnek,
‘s a’ sebes mennykő szeret a’ negédes
bérczre lecsapni.
Jót remélly a’ Bölcs beborúltt ügyében,
‘s vészeket sajdít, mikor a’ szerencse
rá nevet. Jönnek teleink üdőnkint
‘s megmeg enyésznek.
Hogyha most szenvedsz, ezutánn nem úgy lessz.
Nem dörög mindég az Egek’ haragja,
‘s a’ setét szélvészt ragyogó derűlés
szokta követni.
Légy erős szívű, mikor elborítnak
a’ bal inségek, ‘s vonogasd fel önnkint
a’ vitorlákot, ha kegyes szelekkel
nagyra dagadnak.