Itt üldögéltünk sokszor
Dafne kegyesemmel,
zokogtunk számtalanszor
az esti szellővel.
O! mint nedvültek szemei
a’ belső örömtől,
méjjére estek könyei
forván szerelmétől.
Előtte le-borulván,
midőn el bútsúztam,
ezerszer ápolgatván
végre azt mondottam,
hogy se kép, se kints, se sziv,
még élek, meg nem győz,
leszsz szivem örökké hiv
tsak az ő szivéhöz.
O! Thirzis! e’ szent helyre
ugy mond ő, esküszöm,
a’ mindent látó Égre
s’ Amorra esküszöm,
hogy se kép, se kints, se sziv
még élek, meg nem győz,
leszsz szivem viszontag hiv
tsak a’ te szivedhöz.