Háború van Amerika földjén.
Két hires nép: angol s francia
A népeket koncokul tekintők,
Szokás szerint marakodnak rajta.
Megesküszik Amerika népe,
Hogy szabad lesz, bármi legyen ára.
Megválasztják Washingtont vezérül,
S szót fogad honának jó polgára.
Áll a harc, s az együgyű szerencse
A zsarnok-erőre mosolyog.
Nemes harag s szégyen futja végig
Az ifjú vitéz tábornokot.
Be akar rohanni a halálba,
De föltartja néhány jó barátja,
S szót fogad - mert népe úgy akarja -
Amerika legnemesb polgára.
És mig a tél sötét fátyolával
Elaltatta ellenségeit,
Ő szent buzgalommal készitette
Győzelemre elszánt hőseit.
És mire a szép tavasz megtermé
A koszorút győztes homlokára,
Amerika szabad volt! - Legyőzte
Zsarnokait legnagyobb polgára.
S elnökéül a szabad hazának
Megválasztják polgártársai.
Kétszer elfogadta; harmadízben
Nem találták őt barátjai.
“A hazának gazdálkodni is kell
S fölépítni, mit ledúlt csatája.”
S szántott-vetett, épitett békében
Amerika legnagyobb polgára.
- Ezerhétszáz kilencven kilencben,
Bevégzendő a nagy századot,
“Fáradt vagyok” - gondolá magában -
“Itt a perc meghalni”, és nyugodt
Elégülten saját két kezével
Elsötétült szemeit lezárta,
S meghalt, rá se gondolván, hogy ő volt
Amerika legnagyobb polgára!