Skip to content
1827–1897

Tömlöctartó lehetett...

János Vajda

Tömlöctartó lehetett az, Aki a sírt föltalálta; Vak sötétség kedvelője, Szolgalélek, vakandpára...

Legyen bármi a halálban, Semmivélét avvagy álom: A halált nem, de azt a szűk Sötét börtönt én utálom.

Adjatok vadállatoknak, Vessetek ki a tengerbe, Avvagy hagyjatok szabadban Magas hegytetőn, heverve.

Tegyetek le egy örökzöld, Ringató fenyőbokorba, Hol fölöttem tölgycsoportnak Koronás királya szólna -

Mulandóságról, viharról... A mély völgybe lebámulva, Hova ő is minden órán Leszáll örök nyugalomra.

Körülöttem születnének Földet ingató villámok, Még föl is ébresztenének Egy-egy percre csattanások.

- Költőnek, ki egyaránt élt Hol a földön, hol az égben, Volna-e szebb sírja, mint ott, Ég-föld közt, a fellegekben?

Cookies on Poetry Cove

We use cookies to remember your language preference and — only with your consent — to learn how Poetry Cove is used. You can change your mind any time.
Tömlöctartó lehetett... · János Vajda · Poetry Cove