Élő fájdalom e világ;
Kemény próba, test, léleknek.
Nincsen itten békessége
Se városnak, se vidéknek.
Ez a világ örök zsibaj;
Föl sem veszi érzelminket.
Boldog, aki elrejtőzik,
Boldogok a szerzetesek.
Amig ifjú vagy, csak küzdesz;
De midőn erőd elhagyott,
Csodásan, hivogatólag
Szólnak a zárdaharangok.
A világ lök, rád nehezül,
Egyre csak sért, gyötör téged,
Hogy ha neki hátat fordítsz,
Ki venné rossz néven tőled?
Hát bizony csak fordíts hátat,
Hisz ő sem törődik véled;
Ha lát, megvet, és ha dicsér,
Akkor épen megcsal téged.
Ha a terhek összezúztak,
Lelkedre sötétség borul.
Hát csak eredj kolostorba,
- S igyál buzgón a jó borbul.