Skip to content
1827–1897

Önkéntes dala

János Vajda

Isten hozzád apám, anyám, kedvesem; A hazáé a legelső szerelem, A szabadság harcaiba elmegyek, S vissza csak a győzelem hoz engemet!

Emelkedik a szabadság zászlója, Ki ne menne, ki ne menne alája? Héj, leéltük a keserves időket, Mikor érte meghalni sem lehetett!

Keljetek föl régi sírok lelkei, Elrabolt szabadságunknak hősei! Nézzetek ránk, s vígasztalva légyetek, Nem hiába folyt el a ti véretek!

Nincs ugyan már a magyarban annyi vér, Mennyi eddig elfogyott a hazáért, Hej de ami kevés magyar vér kering, Szabadságért kifolyt vérből származik!

Isten hozzád apám, anyám, kedvesem; Szabadságé a legelső szerelem; Szent szabadság, ha te nem lehetsz miénk, Sírjainkon élni fog a dicsőség.

Cookies on Poetry Cove

We use cookies to remember your language preference and — only with your consent — to learn how Poetry Cove is used. You can change your mind any time.
Önkéntes dala · János Vajda · Poetry Cove