Skip to content
1827–1897

Nyári dél

János Vajda

Fejem fölött a nap, körültem Oly csöndes, néma rengeteg, Nem rezg a lomb; ha zöld nem volna, Azt gondolnám: megdermedett.

Az erdő mintha hallgatózva Elfojtaná lélekzetét: Tán várja, vagy hallgatja épen A teremtő rendeletét?

Vagy tán az isten átölelte Ezt a virágos csillagot, S midőn szerelmét rálehelli: Csupán szeme, a nap ragyog?...

Cookies on Poetry Cove

We use cookies to remember your language preference and — only with your consent — to learn how Poetry Cove is used. You can change your mind any time.
Nyári dél · János Vajda · Poetry Cove