“Engem bámulj, s jutalmazz meg, nép!
Engem kövess; erényeim nagyok.
Hallgattam, tűrtem, mit se tettem,
Én, ládd, én következetes vagyok.”
És Hájfejü szentigazat szólt.
Csakhogy talán egyéb is kéne már!
Türelmes minden gyáva birka,
És következetes minden - szamár.
Egész világ fegyverkezik,
Vért ont harctéren, vérpadon,
Puskát tölt, kardot köszörül
A lappon és a macedon.
Szalámigyáros talián
Hős elődök nyomába lép;
A hálósipka őshonán
Talpig fegyverben áll a nép.
Maroknyi dán az óriás
Osztrák-német hadakra tör.
Mit bánja ő, hogy elesik,
Ha: “tout est perdu hors l’honneur!”
Koréa, Kréta, Kandia,
Maholnap Szamojédia,
Mind véres harcok színhelye,
Hol minden ember katona.
S a született hős, a magyar?
Mit tesz eközben, ő, mi jót?
Attila, Árpád sarja most
Ír verset és mond dikciót.