Csupa öröm a stajer föld,
Hogy ha rajta utazol.
Erdő-mező ilyen szép zöld
A világon nincs sehol.
Változatos a táj képe.
Jó a hintó, jó az út.
Becsületes, jó a népe,
Csak a hímje szörnyü rút.
Tartsa isten valamennyit,
‘Sz ép így jobb ez is talán;
Mert, mivelhogy... tudniillik
A stajer nő kedves ám.
Mikor még leány kiváltkép,
Arca, mint a liliom.
Hogy ez a virág milyen szép,
Igazán csak most tudom.
Hol az erdők boltozatja
Mint egy isten-trónterem,
Nap is lopva kacsintgatja -
Ily virág csak ott terem.
Szemeit oly áhitattal
Oly szeliden emeli,
Mintha csupa imádsággal
Volnának mindég teli.
Csupa ábránd, mint az erdő,
Kenetes ajkán a hang,
Mint a völgyből égbe rengő
Mélabús, halk estharang.
Szép stajer leány a boltban,
Szívem édes kínja nagy.
Szép hazádnak te valóban
Leghivebb eszménye vagy.
Egyet mondanék; tudod mit?
- De mi haszna, oh, mi kár!
A kegyetlen, kósza sors int,
Künn a postakocsi vár...
Menni kell, hát isten áldjon!
Kéjkörútas végezet:
Au revoir jövő nyáron!
Addig add - fényképedet...