És hivatalt vállaljak én is? Már mint én, ugy-é? - hivatalt? Szép, gyönyörű valóban a terv, S nem utolsó a gondolat.
Egy kevés munka, s azért a Szerelmes arcu huszasok Halk csöpögése, csurogása... Nagyon fölséges szép dolog.
S talán ideje volna is már Hogy meggondoljam magamat? Hadd lám csak hát: egy porció rang, Majd egykor tőkepénz, kamat.
És felemás csizmám helyett is Egy egész újat vehetek, - Úgy van! nincs mit tovább tünődnöm, Hivatal után sietek.
Menj hát az anyaszentegyháznak Eltévedett birkája te! Csakhogy megtérél valahára, Eredj az isten nevibe,
Simítsd alá égbekiáltó Jakobinusi hajadat, S egy pohár vízben kereszteld meg Pogány, korhely hibáidat!
No indulj hát a kegyelemnek Öles hosszú ajtóihoz! Vesd el magad, mint a darabfa A főnök úr csizmáihoz.
Előtted a rózsás jövendő, Csak egy kevéssé könyörögj... Ördög, pokol! hát mégsem indulsz? Hiszen kegyelmes urak ők!...
Nem, nem megyek!... ne bántsatok; még Van egy falatnyi kenyerem; Oh, várjatok csak egy napot még, Talán majd jobban éhezem...
Most elsétálok a Dunához, S a napsugár alá ülök, És míg a zápor el nem oltja, Makrapipámból füstölök.
Oh, hadd maradjak, ami voltam, Rongyos szabadság! a tied; Bocsáss meg, hogy ha gondolatban Megbántottam szentségedet.
Hadd látogassam ezután is Könnyel szentelt oltárodat, Hadd harcolok megszaggatott, de Becsületes zászlód alatt!...
Ábrándjaim, ti lelkem apró Tündéri! ne féljetek; Egy világért se engedem, hogy Aranybilincsbe verjenek.
Jertek ki bátran a szabadba, Mulassatok itt keblemen Nyugodt örömmel, nevessünk jót Az öreg Szentgellérhegyen.
- De ne bántsuk; hisz tönkre vágta Szegényt a revolució; A jó öreg! ő volt hazánkban A legelső táblabiró.
Mérgében szinte zöldül, kékül, Majd meg vörös lesz, mint a rák, Hát még ha tréfából fülébe Súgnám e szót: köztársaság!...
Cookies on Poetry Cove