Credo

Ha neve sem lesz a régi vármegyének; Kerületek-körökről szól az ének, Melyek közérdekűleg mért határát Már nem “bogár” után keringve járták;

Lesz ki parancsol és ki megfogadja, Törvénynek általános foganatja; A szolgabírók rémmesében élnek, Mágnás nem áll fölötte a törvénynek;

Az árvapénztárnok többé nem sikkaszt, Mert cselekedni már nem úri “sikk” azt; Ha az adó lesz kétszerannyi, mint ma, De kulcs, arány csalatkozhatlan minta,

És e cserével mind a kettő jól jár: Hatalmas ország és jómódu polgár; Mert államát igaznak, szentnek tudva, Adózó mit keres, el nem hazudja;

Munkás jutalma méltó bér, dicsének, Közmegvetés árnyéka a herének; Rangot, cimet nem koldult rend szalagja: A szellem és erkölcs fensége adja;

Ha mint megannyi Cortez Nándor, multunk Hajóit eltökélten fölgyujtottuk, Hogy itt ez új világot, melyhöz értünk, Meghódítjuk, de vissza már nem térünk;

Nem pislogunk a sírba dicsőségér; Csak szent ereklye már az ősi cégér. Eltűnt s új díszbe öltözött a puszta, Szebb délibáb - jólét fényébe uszva;

Kinvallató pandur s futó betyár Helyén sürűn a mozdony griffje jár; Ha németek hozzánk tanulni járnak, Magyar leányt keresnek gouvernante-nak;

Csikós mulat vasárnap frakkot öltve, Utolsó antisémita kitömve; Nadrágszíj, csáti bot, cigányok sátra, Nemesség bibliája: ferbli kártya,

És - tisztesség nem eshetik kimondva - Rojtos gatya... kerülnek muzeumba: Akkor telik be jósigéd, Széchényi! Dicsőség, boldogság lesz itten élni...