Szép leányok, kedves hölgyek,
Kik egy lelkesítő csókot
Nem adnátok a költőnek,
Mégis egyre ostromoltok
Pár rimelt sorért, emlékül
Fehér könyvetekbe írva.
Minden édes emlék nélkül -
Mire jó e száraz firka?
Mi rimelne össze szebben,
Mint két szívnek dobbanása?
A költő csak énekeljen,
És a mennyet soh’se lássa?
Csak ami a szívbe irva
Szerelemben égő vérrel,
Az a halhatatlan szikra
Még a sírban sem enyész el.
Elmosódik emlékünkben
Minden bölcs irásunk, tettünk;
Csak az óra feledhetlen,
Amelyben - elfeledkeztünk...